Országos felsöoktatási tanévnyitó,tele fontos és kevésbé fontos  emberekkel, rektorokkal, politikusokkal, a magyar gazdasági élet meghatározó cégeinek meghatározó és kevésbé meghatározó vezetöivel.
nagy felhajtás,a sok álmosan feszengő gólya meg csak állja,szerencsés esetben ülje végig.
beszédek szép sorjában,tehetséges Hiller István magyarázza bizonyitványát, aztán a rektor,és igy sorjában.
eskütétel ami önmagában szép,de hirtelen lett vége.pontosabban nem volt befejezése.
vége a mondatnak,hogy jok leszünk és ennyi.pedig a levelet meg az smst is be szoktuk fejezni.
miért oly nehéz odatenni a végére az "Isten engem ugy segéljent"? ha jo volt ott évszázadokig akkor most miért nem?
az Isten alatt meg mindenki értheti a sajátját.

majd szoboravatás, az eredetiket még a második világháború idején lötték szét a németek vagy az oroszok,ezt mindenki döntse el maga,de legvalószinübb,hogy ebben a sorrendben.
beszédek kezdödnek elöről,mintha nem ugyanaz a közönség hallgatná végig mindet...

és csak ezen megpróbáltatások után szakad rá az ifjoncokra azon ismeretek tömege, melyet ha már ma tudnának,lehet az is késö lenne...