az alábbiakban én, nem az egyetlen, elmesélem röviden, hogyan nem találkoztam életem nőjével. tudom ez igy kissé érdekesen hangzik,márpedig valahogy igy történt:

azon a késő őszi napon nem léptem be a gimnázium kapuján,és így,le sem ülhettem az utolsó padba, hogy részt vegyek azon a németórán,ahol felkérhettek volna,arra a versenyre ,ahol nem rendelték mellém, a szerepe szerint a "feleségemnek",életem nőjét.

igy aztán nem is gyakorolhattuk szerepeinket két hónapon keresztül,hol nyilvánosa,hol zárt körben. itt már alkalmam se lehetett megjegyzéseket elejteni arra vonatkozóan,hogy a hivatalos ismerkedésen túl, egy kötetlenebb helyen is felfedezhetnénk egymás rejtett, zöld ködbe burkolózó tehetségét.

a nem megszerzett második hely pedig csalódás volt, és egyéb retorikai fordulatokkal sem kecsegtetett. azért elsőre nem is rossz. másodikra sem, újrázni pedig nem adatott meg.

tanulság nincs.