és akkor most érzelemdús hangulatú pár  sor következik arról, mennyire jó is néptáncolni mondjuk már nem kezdő szinten, főleg fiatalok fiatalokkal, ahol a lányoknál feszesek a combok, kerekek a mellek, a fiuknak tartásuk van, tiszták a szerepek, mondhatni kritálytiszták, nem mosódnak el a határok, és ez nem is baj. olajozottan megy, szalad, minden, izzad a fiatalság, jó zene szól,pörögnek a szoknyák és ez jó.

koncert. kicsit most másképp. színházban,csöndben,ülve. esemény. fontos. a társadalmi érintkezés helyszíne. a kisvárosi felső tíz tagjai jelen, feltörtekvők számára kötelező. orvosok, jogászok,vállalkozók,értelmiségiek, lecsúszottak és felfelé kapaszkodók. mélykonzervativok és lázadó csemetéik.egy koncerten. halk felhördülés, a kispál blokk előtt. mint a megavalami alkalmából felépő medveczkyylona akinek a testét egy darab alufólia takarta,hogy fújj micsoda ronda kisérlet, itt is ilyen provokatív, egyesek számára semmitmondó szövegek népzenésítve. aztán persze sikoltozás egy-két sikerszám miatt. érdekes figyelni ki dúdol, ki beszélget, ki énekel,ki dobol a lábával.és kire szólnak rá. és ki az aki rászól. a rutinos még épp időben érkezik, belefér pár köszönés és kézfogás,majd helyetfoglal. a rutintalanok késnek, viszont középre szól a jegyük. a sznobok pedig sietnek a végén,hogy elsők legyenek a ruhatárnál.

forradalmakról és hatalmas változásokról beszéltek egyesek, amikor a nagy múzeumoknál elkezdtek látogatócsalogató, látványos kiállitások szervezni és populista marketingdumával hirdetni. a képek valamint a tematika kapcsán ez el is érkezett. a többi pedig visszamaradt a szocializmus csodás évtizedeiből.

az első ilyen a teremőr,akik jórészt feldiszitett nyugdijasok, rosszabb esetben láncdohányos, aki ezért ideges,és akkor jajj annak... alkalmunk volt kihallgatni néhány titkos beszélgetést, amikből meglepő, és furcsa, dolgok szivárogtak ki. például,hogy a munkahely megszerzése vizsgához kötött. micsoda szemétség.vagy hogy nyolc órát kell dolgozni. vagy hogy a jó helyeket a kiállitáson a protekciósok szerzik meg.tényleg hallatlan. és bár a kistáskák tartalmát senki nem kutatta, rám akart ugrani egy túlbuzgó őr,amikor belenyúltam.zsebkendőért.vagy hogy a mobiltelefon látványára erőteljesen megrohantak.és hogy 130 képet egyhuzamban kelett végéignézni,közben se kimenni,se egy kávét inni nem lehetett,mert már nem engednek vissza.viszont volt pár puff útközben.remek.

nos,aki követte a totalcaron és belsőség blogon az angliai múzeumlátogatások történetét, vagy hallotta olvasta valahol,néhány szerencsésebb fejlődésű országban,hogy is van ez...háát... kisérőszöveget és tartalmakat,ami nagyon érdekel, már bluetooth segitségével telefonra lehet tölteni, és otthon feldolgozni, és már nem csak autókiállitáson,hanem a természettudományi múzeumban volt ilyen. vagy hogy ha nem tudja valaki végéignézni a kiállitást mert akkora,akkor a jegyét lepecsételtetheti és egy hétig még érvényes,bármikor visszajöhet befejezni.nem az,hogy egyet szusszani sem engednek ki... szóval van még mit alakitani,és bőven modernizálni.

alcím: két évszázad összes máriagyermekével és a szentcsalád című képe

most akkor ebben a posztban csak a kiállitással foglalkozom. a múzeumban tapasztalt más élmények és megfigyelés  következő bejegyzében.

százharminc kép várta hogy végignézzük őket, ennek a 2/3a mondjuk három témát dolgozott fel,és a végén nem csak unalmas volt,hanem szinte felesleges is. bár kétségkivül még akár érdekesnek is mondhatnám,mint stílustanulmányt, de most nem máriagyermekével képek itáliai változatai, és nem is a szentcsalád változatok a reneszánszban cimű kiállitásra mentünk. persze a számok remek marketigértékkel birnak,mint tudjuk. viszont, hogy a fontosabb képek melletti szövegbe minden baromságot beleirtak, jól beszívott muzeológusgyakornokok, de alapvető tényeket, amiket szerintem a látogatók többsége nem tud,nem tudhat,hiányzott.

a hermelines nő, a flóra, az eszterházy madonna, és még jópár érdekes kép mindent megért. és tudta feledtetni az út közben átélt inzultusokat és borzalmakat is.

a nagy megújulás közben életre hivott zentai magyar kamaraszinház második bemutatóján járva, kis késéssel ugyan de szemügyre vettem a felújitott szinházat. ami szép, érdekes,modern és régies egyszerre, de lehet csak én nem láttam a lényeget, érzésre kicsit azért túlfizették.

de hogy ne foglalkozzunk ismét a bürokráciával és beidegződésekkel, az majd egy következő bejegyzés témája lesz, szóval a darab...

egy olyan darabot, aminek gyakorlatilag nincs története, és ami van is nem hosszbb három mondatnál,szóval tényleg nehéz színre vinni, viszont kihívás. nem is sikerült, maradéktalanul megoldani a feladatot, a közepe valahogy ellaposodott, ami igazából csak a mozgalamas eleje után volt feltűnő, de ilyenkor egy  rutinosszinházisznob úgyis kicsit bebólint, a vége pedig ismét jól összejött, néhány vicces rész és esemény egészen felrázta, az alvókat is.  széteső harmonika okozott némi megbotránkozást, a hirtelen vége pedig méltó volt az egész darabhoz.

szóval,ha nem is elsőrangú, mégis dicséretes próbálkozás és ötletesség volt benne, a színészi játékot is dícsérni tudom, és ezek után joggal várhatunk javuló folytatást.