ez egy részben rendhagyó kritika lesz. mondjuk ez feltételezi azt,hogy eddig,rendes, konzervativ értelemben vett kritikákat irtam,ami ugye nyilván nem igaz.de ez mostmégis kicsit más.

annyira megfogott az elő fél óra néhány képe,jelenete, kénytelen vagyok megszakitani a filmet, és leirni,hogy mennyire de mennyire remek látvány tárul elénk, recsegő padló, kockás csempe,autók abból a korból,amikor a franciák még tudtak tervezni, épiteni viszont akkor se nagyon, mindenféle kárpitok,anyagok, szabásminták,hippik,frizurák, plakátok és szemüvegkeretek, majdhogynem szagok formájában, egy kevés modernitással fűszerezve (mint a mosdó vagy a hűtő),tényleg csak annyira,hogy pikánsabb legyen a dolog. ez viszont már a fejlődést mutatja,film közben irok róla,úgy hogy véget sem ért, legközelebb már akár lehet meg se kell nézni...

ami igaz, Matthew egy nagyon különleges helyre érkezett. 68 Párizsába. és elbűvöli a mozi,az emberek,a gondolkodás, az érintések,az illatok, és maga Európa. a piros motor amin motoroznak,szóval,nekem is van egy pont olyan,csak kékben.hmm...

micsoda filmrészletek tűnnek fel a vásznon,és ugye legtöbbször újra is játszák azokat. a legjobb részeket.és néha esik az eső,de akkor nagyon.

eddig csak úgy gondoltam,mostmár biztosan tudom, megtekinteni csak egyedül ajánlott, esetleg egy nagyon közeli valakivel,akit megfelelő pillanatban át lehet ölelni, megszagolni az illatát.. és nem csak azért mert a mester már öreg, és igy premierplánban előszeretettel mutatja be részletesen a fiatal test rejtelmeit,simaságát...miközben az ablak alatt elsuhan a egy diáklázadás. de mi az,a fiatalsághoz képest...