igy hagyományosan,november elején aki csak teheti,hazautazik, kilátogatunk a temetőbe, virágot helyezünk a sirokra,és hazamegyünk. a mai modern  társadalom valahogy a halál tényéről nem vesz tudomást.hogy is vehet, viszen a most a fontos és lényeges, a múlt, az csak múlt, kit érdekel, a holnap pedig messze,amit ma megvehetsz...

zavarban lévő,de divatosan öltözött fiatalok botorkálnak a sirok között, valószinüleg nem is nagyon emlékeznek/ismerték azt,akikhez jöttek, meg aztán minek is ez. és a szülők sem állnak a helyzet magaslatán, hogyan is kellene ezt iterpretálni.

nem akarok most azzal előhozakodni,hogy régen...,de annyi bizonyos, a halálnak megfelelő helye volt a régi világban, nem zárkóztak el ettől,nem is lett volna értelme...

viszont,kiváló alkalom ez arra,hogy olyan történetekt ismerjünk meg a múltból, ami közelivé hozza az ősöket, akik szintén emberek voltak, és mégha lassabb is volt az élet, de azért történtek izgalmas dolgok mindenhol. és itt van a kutya elásva. beszélgetni kell. beszélgetni többet - egymással,és közösségként,családként hazamenni, ahol a múltnak,ami a mi létünket alapozta, fontos szerepe van.