az első nap gyakorlatilag eltelt azzal,kiszámoltam mennyi fa kell,majd száraz faanyagot kerestem, valamint körbejártam az összes helyet a városban ahol lampériát árulnak. igy sikerült nagyon szép,első osztályú boszniai fenyőből készültet szerezni,korrekt áron,eddig ez tűnik a legjobb vételnek, az erdélyi,és osztrák előtt,amivel már eddig dolgoztam,de hogy végül milyen lesz a falon,meglátjuk. került faanyag,az asztaloshoz és ide is, majd vagy öt helyről kellett összeszedni a szerszámokat,és létrát. ezzel el is ment a nap,másnap reggel gyors kipakolás,takaritás,ismét mérés és számolás,majd még a szombat déli zárás előtt elugrottam fóliát,és szigetelőanyagot venni. és mikor már azt hittem,minden itt van,akkor még csavar és tipli a boltból,nincs meg az akkus csavarozó,és a kalapácsok is köddé lettek az éjszaka folyamán... azt már meg se emlitem,hogy a falak külömböző vastagságúak,akár egy oldalon belül is,a vizimértéket és a derékszöget pedig elfelejtették a kőművesek...

este tizre pedig két fal, ugy nagyából elkészült,ami a vázat és a szigetelést illeti. erre még fólia és a lampéria jön,és a legnehezebb fal,ahol a legvékonyab is még hátra van,valamint a plafon,ami azért nem lesz egyszerű.

a hely kevés,a faanyagot többször le és föl kell ranki,máshol előfúrni, fúróélet cserélni minden alkalommal,más kell a fáhozés a falhoz,segitség pedig egyenlőre csak az elméleti megvalósitásban van.de alakul,és ez mindenképp jó hir.