nagy várakozással tekintettünk a péntek esti programra, és nem csalódtunk. KURINA MIKLÓS SEKSTET remek kis bemelegitőt adott, örökzöld jazz dallamokkal, bár egyedi stilusban, remek zongorajátékkal fűszerezve. andalitó és lábdobolós számok váltakoztak, az énekhang, pedig teljesen beleillett a hangszerek közé,kezdetnek nem is rossz.

Pavle Aksentijević orkestarhoz nem fűztünk nagy reményeket,a tavalyi előadás ismeretében, ahol nehéz középkori pravolszláv egyházi zenét játszottak, és alig volt fölüdülésnek néhány virtuózabb hangszeres szám.bár volt egy fülesünk,hogy ez most más lesz, törökös stilusú dalokkak készültek. s láss csodát, szinte már a világzene határát súrolva, nagyon fülbemászó,(bár,tradiciókhoz mereven ragaszkodó) koncert volt, ahol kibontakozhattak Pavle fiai,a dobos és a fúvós hangszereken játszó zenész is. a végén pedig kétszer vissza is tapsoltuk őket, és tagadhatatlanul üde szinfoltjai voltak az idei fesztiválnak.

és a nap csúcspontja,maga az élő kövület,a legendás Count Basie utolsó élő bőgőse, a swing korszakának nagy túlélője, Henry Skipper Franklin lépett szinpadra, Tóth Vikor szaxofonossal és Robert Ikiz török származású svéd dobossal. bár aki a swing aranykorszákanak megidézését várta, kicsit csalódott,mert a földolgozások a trio két fiatal tagjának köszönhetően igen modernre sikerültek,de Franklin szólójátéka mindenért kárpótolt, és hogy egy bőgő milyen hangokat képes kiadni...