ha valaki azt gondolná, ismét egy jelentéktelen apróságról irok és rakok fel képet,nos téved. nagyon is fontos ez. a részletek fontosak. ugyanis akármennyire is fa van mindenhol ahova érünk, bizony fel tud ám forrósodni olyan szintre,hogy kellemetlen. a pad csak azért elviselhetőbb,mert az állandó jeleggel gyakorlatilag vizes,és ez hűti némileg. de jó lenne viszont nekidőlni valaminek, a fal burkolata pedig szinte süt, igy jött a támla gondolata, ahova egy vizes törölköző teritve neki lehet dőlni. a kényelmi faktort ez nagyban emeli. 

bemegy egy lány egy boltba. egy szakboltba,ahol hátvakarófürdőállatokat lehet kapni. ez egy ilyen bolt.tényleg. és kér egy hátvakarófürdőkutyát. a barátomnak lesz - mondja. az eladó készségesen mosolyog, barna csomagolópapirba csomagolja, átköti spárgával. a lány a hosszú ajándékot a hóna alá veszi, majd sietve távozik. majd még karácsony előtt átadja az ajándékot. és mikor karácsony után találkoznak,a fiu is meglepetéssel várja. ő is elment a szakboltba, és kért egy fehér cérnával varrott zöld aligátort. valahogy igy: van olyan zöld hátvakarófürdőaligátoruk ami fehér cérnával van varrva és ha viz alá nyomja az ember a kádban, akkor röntgenfölvételnek tűnik a hullámokon megtörő kép, a fehér varrás pedig a csontvázát mutatja? van.-hangzott a válasz. majd az eladó barna csomagolópapirba csomagolta és spárgával átkötötte. ezt nyújtotta át a fiú. és a viz alá nyomott aligátor pedig tényleg a röntgenképét mutatja a kiváncsi fürdőzőnek.

 a kérdés találó. és nem ér azt válaszolni,hogy ez is csak egy projekt elmaradt befejező fázisa. az i-re a pont. pedig ez az. pont az. a szivacs ugyan rózsaszin, de mivel belül van, legalább nem látszik.

igazi kihivás. úgy megirni egy bürokráciát ostorozó cikket, hogy egyben folytassam a pozitivista hangvételű bejegyzések év elején elkezdett sorát.de azért megpróbálom.

szóval a helyzet ott kezd bonyolódni hogy az kellene egy magyar vezetői engedély. honositani kellene a másikat.de persze ez nem olyan egyszerű, kérvény, orvosi papir, mindenféle fénymásolat, és akkor A kategóriához külön minden más. akkor kérvény elment, visszajön három hónap múlva, bemegyek,elfogadva,hurrá. akkor nekiindulunk fénykép, aláirás, adatrögziés,és egyszercsak nem engedi.mert a program nem látja a kérvény elfogadását. akkor összeszalad erre a fél okmányiroda, persze úgy van megfogalmazva,hogy ne értsük még véletlenül se. mivel senki nem tehet semmit, előkerül egy fénymásolt papir tele beirásokkal, nevekkel ,telefonyszámokkal,fölhijuk azt a gyöngyikét aki alárita és elfogadta a kérelmet.akkor minek a kérvény lepapirozva 3 példányban? ő pedig szabadságon van,ebédel és a másik vonalon beszél,mindezt egyszerre, ugyanis ez szabadon választott. és akkor azt mondja a helyettese, hogy hivjuk föl a péteréket. fölhivjuk a péterékét,aki szintén nincs ott, de ott a feri. aki a mi két szép szemünkért és a az elfogadott kérvényünkért se csinálja meg.illetve ő nem,hanem majd utasitja a fejlesztőket,de csak akkor ha őt a gyöngyi mindenképp felhivja. akkor ugye minek a kérvény lepapirozva 3 példányban? vagy a helyettese,és majd akkor. már egy jó órája ott üldögélek, és mosolygok,nevetgélek,válszolok,aláirok. visszahivjuk a gyöngyike helyettesét, aki majd intézkedik,délután. ekkor föladom. összepakolok, visszakérek mindent, elnézés kérek, hogy megpróbáltam ezt elintézni, amire a magyar törvények elméletileg köteleznek. és elhagyom az okmányirodát, szegedet, magyarországot.legjobb lenne örökre.

 folytatom az új évben elkezdett, pozitivista bejegyzéseket, talán kicsit tovább kitart a lendület ezáltal. szóval, hosszú várakozás után végre elkészült a kályha elé szánt védőrács, és elég jól is mutat, még engem is meglepett,de tényleg. TÁDÁMMM:

kicsit még gondolkodok, van pár ötlet, hogy lehetne rögziteni, hogy takaritáskor ki lehessen emelni esetleg nyitni, addig pedig stabilan a helyén legyen. ez még kiderül.