igazi kihivás. úgy megirni egy bürokráciát ostorozó cikket, hogy egyben folytassam a pozitivista hangvételű bejegyzések év elején elkezdett sorát.de azért megpróbálom.

szóval a helyzet ott kezd bonyolódni hogy az kellene egy magyar vezetői engedély. honositani kellene a másikat.de persze ez nem olyan egyszerű, kérvény, orvosi papir, mindenféle fénymásolat, és akkor A kategóriához külön minden más. akkor kérvény elment, visszajön három hónap múlva, bemegyek,elfogadva,hurrá. akkor nekiindulunk fénykép, aláirás, adatrögziés,és egyszercsak nem engedi.mert a program nem látja a kérvény elfogadását. akkor összeszalad erre a fél okmányiroda, persze úgy van megfogalmazva,hogy ne értsük még véletlenül se. mivel senki nem tehet semmit, előkerül egy fénymásolt papir tele beirásokkal, nevekkel ,telefonyszámokkal,fölhijuk azt a gyöngyikét aki alárita és elfogadta a kérelmet.akkor minek a kérvény lepapirozva 3 példányban? ő pedig szabadságon van,ebédel és a másik vonalon beszél,mindezt egyszerre, ugyanis ez szabadon választott. és akkor azt mondja a helyettese, hogy hivjuk föl a péteréket. fölhivjuk a péterékét,aki szintén nincs ott, de ott a feri. aki a mi két szép szemünkért és a az elfogadott kérvényünkért se csinálja meg.illetve ő nem,hanem majd utasitja a fejlesztőket,de csak akkor ha őt a gyöngyi mindenképp felhivja. akkor ugye minek a kérvény lepapirozva 3 példányban? vagy a helyettese,és majd akkor. már egy jó órája ott üldögélek, és mosolygok,nevetgélek,válszolok,aláirok. visszahivjuk a gyöngyike helyettesét, aki majd intézkedik,délután. ekkor föladom. összepakolok, visszakérek mindent, elnézés kérek, hogy megpróbáltam ezt elintézni, amire a magyar törvények elméletileg köteleznek. és elhagyom az okmányirodát, szegedet, magyarországot.legjobb lenne örökre.