még ha kissé más formában is.

minden nap késztetést érzek,hogy egy hírkommentet megirjak, egy filmélményt megbeszéljek, 

valakinek,valakivel, de sajnos úgy érzem,nincs már kivel.

nincs, mert aki értené az nincs itt, vagy lehet már olyan rég óta nincs itt,hogy maga se értené meg néhány év nyugaturópai szocializáció után. és mondjuk ki, kismagyországiak egyszerüen nem fogják soha azt és ugy érteni a határontóliak világából, mint azok akik a határ másik oldalára születtek. szóval kezdjük újra.

Tizennyolcadszor is ugyanazt írom a bakancslistámra: Dombos.

Már a bakkancslista kifejezés is, két K val, egy oximoron ebben a környezetben. A rádióban hallom az imént: mi van a banakncslistádon? mit pipáltál ki róla? Micsoda kérdés, felirok valamit,megnézem,kipipálom. Csak a lényeg nem kerül szóba.

Se nem más hazai,környékbel,tengerentúli egoztikum,látivaló, fesztivál, túristakergető és lehúzó program, hanem Kishegyes. Innen Zentárol,a Tisza-mentéről már a felsőhegyi dombra fel is valami egészen furcsa szédítő magaslat, de a Lösz, az más. Egyszerre eltávolodás az asztallap simaságú sík tájtól, de mégse kő,kín vagy szikla, hanem por.

Emlékszem. Emlészem az elsőre, a látogatásomkor a programokat az eső elverte egészen a kultúrházig, de azért megnéztem a Hegyalja utcát,vizesen,sárban és üresen is egészen szürrelis látványnak éltem meg, ehhez mégcsak hasonlót se láttam addig.Ráadásul mindez a községen belül. Amikor még egy hónapig tartott, és evidens volt,hogy más esti program nem is jöhet szóba júliusban. Hisz, mi lehet ennél jobb? Vagy arra,hogy tavaly volt tízéves a 007es Domobosos pólóm. Arra,hogy mindig ugyanott, a háromszögház előtt parkolunk,és ismeretlenül is örülünk,hogy karbantartott füves parkolón várnak. Arra,hogy mindig akad hely a kocsiban,ha valaki csatlakozna.

Ráunt volna a falu? Ráuntak az egyetemisták? Meglepődve olvasom a beharangozóban. Lehet. Megváltozott minden, a környezetünk, az életünk, az életterünk, én és a fesztivál is. De valami mégsem. Az igényeim nem. Se többre,se szebbre,se hangosabbra. A Dombos és a köztem való összhang egyedülálló. Együtt változunk, de valójában állandóság, nem változás ez. Szinten tartás a kúltúra-irodalom-szórakozás rendkivül szinvonalas háromszögben, ellenállás az elüzletiesedésnek. Nincs még egy ilyen hangulatú fesztivál, közel se távol. A maga zártságával teremt hangulatot, kíméletlenül őrzi színvonalát, és teremt lehetőséget a vajdasági-vajdasági ismerkedésnek. Vajdaságikum. 

Akinek a Dombos az etalon, máshol már nem eszik jóízűen lángost,csak itt. Mert amit máshol mások lángosnak neveznek, biz nagy tévedésben élik életüket.

az alábbiakban én, nem az egyetlen, elmesélem röviden, hogyan nem találkoztam életem nőjével. tudom ez igy kissé érdekesen hangzik,márpedig valahogy igy történt:

azon a késő őszi napon nem léptem be a gimnázium kapuján,és így,le sem ülhettem az utolsó padba, hogy részt vegyek azon a németórán,ahol felkérhettek volna,arra a versenyre ,ahol nem rendelték mellém, a szerepe szerint a "feleségemnek",életem nőjét.

igy aztán nem is gyakorolhattuk szerepeinket két hónapon keresztül,hol nyilvánosa,hol zárt körben. itt már alkalmam se lehetett megjegyzéseket elejteni arra vonatkozóan,hogy a hivatalos ismerkedésen túl, egy kötetlenebb helyen is felfedezhetnénk egymás rejtett, zöld ködbe burkolózó tehetségét.

a nem megszerzett második hely pedig csalódás volt, és egyéb retorikai fordulatokkal sem kecsegtetett. azért elsőre nem is rossz. másodikra sem, újrázni pedig nem adatott meg.

tanulság nincs.

legalábbis a statisztika szerint és igy nem is tünt fel senkinek hogy 5-6 éve nem irtam semmit, pedig pont lent volna miről,tervezni meg csak terveztem, a betüket  viszontnem véstem be ide, igy most kissé furcsa érzés ujra pötyögni, de megszokható. talán majd most.

interjú a GFAJ-1 nevű,DNSben arzént  tartalmazó baktériumtörzzsel

Riporter: GFAJ-1, ezzel vége a nyugalomnak,a Nasa meg elmehet a jó büdös francba?

GFAJ-1:  IGEN!!!!

Riporter:  Köszönöm az interjút!